ArtZ – 7. ODFIE Összművészeti találkozó

Amikor egy fárasztó nap után ráveted magadat egy babzsákra a fűzfák árnyékában. Amikor a tábortűz látványától és a hozzá társuló örök egyletes daloktól boldogságot érzel. Amikor éjszakába nyúlóan váltod meg a világot barátaiddal, és csak a Hold világít meg. Amikor megismersz közelebbről másokat, és akarva-akaratlanul kezded megismerni önmagadat. Amikor érzed, hogy erősödik benned a hit. Amikor könnyesre kacagod magad. Amikor imádkozol. Amikor együtt tanultok és fedeztek fel újdonságokat. Amikor egy hétig feltételek nélkül segítesz, szervezel. Amikor tizenhaton osztoztok egy fürdőn. Amikor önfeledten önmagad vagy. Akkor a konferencián vagy. Azon a rendezvényen, amely sokunkat felnevelt, amely otthont adott számos éven át.
Menj te is pihenni, énekelni, világot megváltani, megismerni, hinni, kacagni, imádkozni, tanulni, szervezni, szeretni, és találd meg azt, amivel bővítheted a mondatokat.

Egy tinédzser kor, egy keresztül utazott Erdély, rengeteg társ és rengeteg barát, sok eleven emlék, egy teljes átalakulás bennem. Perceken keresztül csak görgetem és görgetem a Facebook-ra feltöltött fotókat az ODFIE oldalán, görgetek és görgetek a képzeletembe feltöltött pillanatképek közt, próbálom megfejteni az időt, de lehetetlennek érzem a sorrend felállítását, mikor, hol, kiket ismertem meg, őszintén már fogalmam sincs. Ez a jó az emlékezetben, nem dobozol, nem címkéz, csak összeáll egy teljes filmként, amiben a filmkockák - akár az embert és a mindenséget alkotó atomok -, folyamatosan átrendeződnek, nem tudni hol kezdődik, s a végét még kevésbé látjuk. Az 1000 arcú MAMUT, rengeteg mindent adott és rengeteg mindenre megtanított. Meglátni a szenvedélyt a játékban, érezni azt, hogy egyek vagyunk, tudni, hogy valahová tartozom. Nekem nem csak egy utazást jelent a MAMUT, nem csak pár ezer km-t, hanem így utólag visszatekintve egy olyan út, ahol én fejlődtem, én lettem több. Pont mint egy mesében, ahol a legkisebb fiú elindul szerencsét probalni, és próbatételek után egy személyiség változáson megy keresztül. Több lesz, okosabb, talpra esettebb. Köszönöm, MAMUT. Kívánom, hogy sokan megtapasztalják a MAMUTAZÁS meséjét.

Az Artz a művészetek, tehetségek, emberek, jó arcok találkozási helye. Összművészeti fesztivál, ami színpadra visz színdarabokat, hangot ad versnek, dalnak, tartalmat szavaknak, megörökít pillanatokat, ecsetvonásokat, ritmust ad a lábad alá. Enged szabadon keresni utadat, megmutatni azt, amit szeretsz, amiben jó vagy. Őszinte önmagad lenni rímben, dalban, slamben, színekben. Sőt, még ha kicsit ellentmondásosan is hangzik, de önmagad lenni egy eljátszott szerepben. S hogy miért szervez ilyet egy vallásos ifjúsági szervezet? Hogy az a bizonyos lámpa ne a véka alá, hanem lámpatartóra kerüljön. Hogy tehetségetek, szépérzéketek, tudásotok, jót akarásotok is otthonra találjon. Hogy alkalom legyen azt megmutatni, megosztani. Hogy a ti világosságotok ragyogjon mások előtt is. S ettől kicsit emberebbek, többek legyünk mindannyian.

A Közös Utakon olyan, mintha fognánk az egyletes létet és összegyúrnánk egy kis helyre. Benne vannak a találkozások, az Isten keresése, a zene, egymás megismerése és néha egymás elviselése. Ahogy Elekes Zsolt barátom fogalmazta meg az egyik alkalommal: "Valahol itt van Isten köztünk, mert különben nem gyűlnének össze fiatalok egy téli estén egy jéghideg templomban". Az egyletezés kis tömör eszenciája a Közös Utakon.

Az Omnium számomra az egyik legfontosabb rendezvény volt az ODFIEs éveim alatt, mert meghatározta azt, akivel nap, mint nap szembe kell nézzek a tükörben. Mert megtanított bátran játszani, bátran élni, nagyokat álmodni, bátran küzdeni magamért, a csapatért és bátran karomba venni a világot, hogy egy kicsit talán megválthassam őt. Mai napig büszkén mutogatom a kupánkat az Omniumos pólómon! 🙂

Nekem mindig is nagy álmom volt, hogy bekerüljek a központi csapatba...Egy évvel ezelőtt még mit sem sejtve elmentem az ODFIE Ifjúsági Napok nevű rendezvényre. Nagyon érdekes és új tapasztalat volt számomra, hiszen még nem voltam ilyen típusú eseményen, ahol megismerhettem más egyleteseket, más "körökből" valókat. Ezt a rendezvényt én úgy tudom elképzelni, mint egy csodálatos hullámvasutat. Vannak pillanatok, mikor csak nevetni lehet és vannak olyanok, amikor úgy a szívedhez szól egy kérdés, egy mondat vagy bármi, hogy csak sírni lehet rajta. Az idei kiadás igazán kedves volt számomra, mert én is egy voltam azok az emberek közül, akik úgy lettek szervezők, hogy tavaly csak szimplán önnagukat adták. Ezúttal már én lehettem az, aki segít kivitelezni ezt a kis csoda rendezvényt és idén már nekem tették fel azt a bizonyos kérdést, hogy "Írisz, hogyan lehet bekerülni a nagy csapatba?". Annyi boldogsággal és pozitív energiával töltött el engem ez a kérdés, hiszen pár éve én tettem fel minden egyleten ezt a kérdést az egyletvezetőnknek. 🙂 A 2022-es nyaram első olyan rendezvénye volt, amelyről nem egy nyúzott emberként mentem haza, hanem egy olyanként, aki boldog és azt gondolja, hogy igazán megérte ide elmenni.